Biztosan ismeritek az érzést, amikor belemerültök egy olvasmányba és nem tudjátok letenni. Amikor egy könyvet kinyitva örvény módjára beszippant a történet és az általa ábrázolt világ. Na, ez a kötet pont az ellenkezőjét csinálja. Próbálok elmerülni benne, de a bosszantó hibái folyton kizökkentenek. 

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Matt Wagner
Rajzolta:	Matt Wagner, Dave Stewart
Eredeti kiadás:	Trinity #1-3. 2003
Hazai kiadás:	Eaglemoss, 2017

Történet

Általában a történet és a rajzok színvonala, amin áll vagy bukik egy képregény sikere. Azt, hogy olvashatóan van felépítve, jól van szerkesztve, többnyire észre sem vesszük és akkor végeztek jó munkát az alkotók, ha valóban nem vesszük észre, mert mindez természetesnek hat.
A Szentháromság esetében a sztori még rendben is volna. A cselekmény nem sokkal az Acélember  eseményei után játszódik. Ra’s Al-Ghul kiszabadítja Bizarro-t, hogy segítségével felszámolja a civilizációt, Superman, Wonder Woman és Batman pedig összefognak, hogy ne. Nincs túlbonyolítva, de a Superman halála óta részemről nincs is magasan a mérce. A három hős tulajdonképpen a tükörképeikkel kell, hogy szembe nézzen. Ennyi elegendő volna egy kellemes olvasmányhoz, ha jól lennének megírva a karakterek, tartalmas párbeszédeket kapnánk, vagy legalább hoznák azt a személyiséget amit megszokhattunk tőlük, de sok esetben csak a jelmezükről lehet őket megismerni. 

Rajz

A Szentháromság 2003-ban jelent meg és a trió első találkozását meséli el, tehát egy felújított, újragondolt eredettörténet. Valószínűleg a rajzok sajátos stílusa is ezt a retro hangulatot hivatott szolgálni, de nem sikerült olyan jól kivitelezni, mint a Robin: Első év esetében. Néhány oldal után azon vettem észre magam, hogy meg sem nézem őket. Átsiklottam felettük, szövegdobozról szövegdobozra ugrott a tekintetem olvasás közben. Hosszabb ideig csak akkor időztem egy oldal felett, ha a képkockák sorrendjét kellett kibogozni. Sajnos ez nem volt mindig egyértelmű. Máskor viszont nincs ezzel probléma, mert néha egy képkockán, egy háttér előtt háromszor(!) is láthatunk egy karaktert. Szokatlan megoldás, nem mondanám, hogy tetszik. A rajzok közül csak Wonder Woman szemtengelyferdülése és a túlméretezett bugyogója maradt meg bennem, mint emlékezetes kép. 

Ezen felül a szövegdobozok használata, ami megér egy külön bekezdést, mert ez volt a legzavaróbb számomra. Ezek a kis sárga téglalapok a szereplők gondolatait hivatottak közvetíteni. Na de vajon kiét? Jó ideje olvasok képregényeket, nem újdonság számomra ez a megoldás, de itt mégis sokszor elveszítettem a fonalat. A képregényekben általában van egy főszereplő vagy narrátor, akinek a szemszögéből látjuk az eseményeket. Itt három egyenrangú szereplő van, ezenkívül van narrátor és néha az ellenfelek gondolatait is látjuk. Mindezek teljesen egyforma szövegdobozokban jelennek meg. Néha csak találgatni lehet, melyik kihez tartozik. Azt gondoltam, a különböző színű iniciálék a gondolatok elején ezt próbálják jelezni, de csak fokozta a zavart amikor rájöttem, hogy teljesen véletlenszerűek. Egy szereplő többféle színű iniciálét is kapott, és ugyanazt a színt több szereplő is használja.

Tovább rontanak az összképen a helyenként előforduló beírási hibák, máskor pedig a karakter- vagy helyzetidegen szóhasználat zökkentett ki. Mindaz amit felsoroltam, így együttesen már túl sok volt számomra, ami azt eredményezte, hogy nagyjából a kétharmadánál becsuktam a könyvet.