A Föld - meglepő módon - ismét veszélyben. Egy hatalmas meteor közelít felé és csak Superman segíthet. Ja, nem. Ezúttal ő sem tehet semmit, ugyanis a meteor kriptonitból van. Luthor - meglepő módon - Supermant okolja emiatt. 

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Jeph Loeb
Rajzolta:	Ed McGuiness
Eredeti kiadás:	Superman/Batman 1-6. 2003
Hazai kiadás:	Eaglemoss, 2017

Bevezető

Adott két főhős akik nem is különbözhetnének jobban egymástól. Superman szerető családban, idilli környezetben nőtt fel, önfeledt gyermekkora volt. Batman ezzel szemben arisztokrata családba született és korán elveszítette a szüleit. Míg Superman emberfeletti – sőt minden egyéb feletti erővel bír, Batman csak az eszére és az övében hordott kütyükre támaszkodhat. Az alaphelyzet a 90-es évek méltán elfeledett akciófilmjeit idézi. Az izom és az agy összefognak a gonosz ellen. Ha ehhez még hozzávesszük a Föld felé tartó radioaktív kriptonitmeteort, annyira elcsépelt alapfelállást kapunk, hogy már csak egy bögyös szőke, egy csodagyerek és egy kutya hiányozna a szereplőgárdából. De nem hiányzik. 

Történet

A sztori szerint Luthor az Egyesül Államok elnöke és egy mondvacsinált okkal Superman ellen hergeli a társait, akik szó nélkül engedelmeskednek. Vérdíjat is kitűz az Acélember fejére, így az ellenségei is beállnak a sorba. Mindeközben a fentebb említett meteor száguld a Föld felé. 

Felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Ha komolyan vesszük akkor borzasztó gyenge, csakhogy eleve nem lehet komolyan venni. Minden klisét tartalmaz amit el lehet képzelni. (Említettem már, hogy időutazás is van benne?) Viszont ha nem vesszük komolyan akkor akár egy könnyed kikapcsolódás is lehet belőle. A 6 részből álló történet első fejezete kifejezetten tetszett, ahogy Batman és Superman párhuzamosan együtt gondolkodva küzdenek Metalloval, majd végül elbuknak. A jó kezdés után azonban erős visszaesés tapasztalható. Átmegy a történet egy szimpla tömegverekedésbe, amit csak egetverő blődségekkel sikerül egy-egy pillanat erejéig megszakítani (Atom Kapitány időutazása, Luthor és Amanda Waller csókja, a Superman-Batman rakéta). Ennek ellenére meg sem fordult a fejemben hogy lerakjam a kötetet, mert hőseinknek egy látszólag lehetetlen problémát kellene nagyon gyorsan megoldani, miközben társaik is ellenük fordulnak. 
Az akció folyamatos, szusszanásnyi szünetet sem engedélyez és a párbeszédekből azért kiderül, hogy nem is veszi magát túlságosan komolyan. Aki valamiféle csavarra számít a történetben csalódni fog. Általában igyekszem kerülni a spoilereket, de ezúttal nincs mit elspoilerezni. Hőseink találkozásától kezdve folyamatos pofozkodással jutunk el a világ megmentéséig.

Hőseink találkozásától kezdve folyamatos pofozkodással jutunk el a világ megmentéséig. 

Rajz

Más kötetek esetében időnként dilemmában vagyok ha illusztráció gyanánt be akarok szúrni egy képet, szemléltetni a rajzok színvonalát. Itt most abszolút a bőség zavarával küzdök. Rajzfilmszerű ábrázolás, élénk színek, kidolgozott hátterek, látványos jelenetek, részletes, vagány karakterábrázolások színesítik a kötetet. Helyenként karikatúrába hajlik, de ezzel nem áll távol a történet szellemiségétől. McGuiness szereti túltolni az izmokat meg az állkapcsokat de ennek a történetnek még jól is áll. 

Összegzés

Ez a képregény nem akar többnek látszani mint ami. Egy könnyed olvasmány, egy nagyszabású csetepaté hősök és gonosztevők vagy éppen hősök és hősök között. Kár lenne ezért hibáztatni. Ez egy népszerű téma az olvasók körében és jövedelmező a kiadók számára. A Marvel pl. évtizedek óta abból él, hogy a hőseit ugrasztja egymásnak. A Közellenséget ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor kinyitsz egy zacskó chipset. Tudod, hogy nem ez a legjobb amit levehettél volna a polcról, mégis élvezettel falod. Majd a vége felé érzed, hogy talán ezt mégse kellett volna. Fiatalabb olvasóknak, könnyed kikapcsolódásra vágyóknak ajánlható. 

Ezt meg így a végére. Keresd a különbséget!