Jonathan és Martha Kent farmjukról a városba indulnak, ám egy defekt miatt kényszerűségből vissza kell fordulniuk. Ezzel lemaradnak egy szokatlan égi jelenségről és egyben életük legfontosabb eseményéről: egy fénycsóváról, ami valahol a közelükben csapódik be. 

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Alan Davis
Rajzolta:	Alan Davis
Eredeti kiadás:	JLA: The Nail #1-3. 1998
Hazai kiadás:	Eaglemoss, 2017

Történet

A DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény 24. kötete egy alternatív valóságba kalauzolja az olvasót, melyben egy jelentéktelen tárgy – egy elhagyott szög – alapjaiban forgatja fel az általunk ismert DC univerzumot.
Képzeljünk el egy Superman nélküli világot. Mi lett volna ha a Kent házaspár Superman Földre érkezésének napján egy szög miatt defektet kap, otthon marad és nem talál rá a Kriptonról érkezett gyermekre? Mi lett volna, ha a fiú nem kapja meg azt a neveltetést és értékrendet ami őt felnőttkorára önzetlen hőssé, mások példaképévé teszi és nem inspirál újabb hősöket hasonló tettekre? Alan Davis meséje egyedi és ötletes módon mutatja be Superman – sokszor általam sem értett – jelentőségét a DC világában.

Évtizedekkel Kenték defektje után az emberfeletti képességekkel rendelkezőket félelem és bizalmatlanság övezi. Ebből a bizalmatlanságból kovácsol politikai tőkét Luthor, Metropolis polgármestere, aki illegálisnak tartja és kitiltja a városból a szuperhősöket. Nézeteit a legmagasabb körökben is osztják, ezzel egy metahumán-ellenes hajtóvadászat veszi kezdetét. 
Ez a kiindulópont kísértetiesen emlékeztet az X-Men történeteire. A mutáns-ellenes politikusok és őrrobotok ellen vívott küzdelmekre. Itt is valami hasonló történik, de míg a Marvel esetében ez a téma megmaradt X-Men történetnek, Alan Davis az egész DC univerzumra kiterjesztette Superman hiányát és annak következményeit. Ennek sajnos az olvasási élmény látja kárát. A könyv terjedelme erre egyszerűen nem elegendő, ezáltal a kötet nagyon zsúfolt lett. Meg sem tudnám saccolni hány karakter bukkan fel és a legtöbb közülük teljesen felesleges. Láthatjuk a Fekete Kanári vezette Kívülállókat, a Végzet Őrjáratot, a komplett Zöld Lámpás alakulatot, Darkseid udvartartását és még hosszasan lehetne sorolni hogy kiket, de egyikük szerepeltetésétől sem lett jobb olvasmány.
Lehetett volna ez egy lebilincselően jó történet is ha az író nem akarja ennyire szélesre tárni az általa alkotott világot. Tudom, a crossovereknek általában ez a célja. Sok szereplőt bevonni, ezáltal jobb eladásokat produkálni, de a több szereplőtől nem feltétlenül lesz jobb egy történet. Néhány kulcskarakterre és kevesebb helyszínre fókuszálva talán egy követhetőbb, élvezetesebb olvasmányt kaptunk volna.

Rajz

A kötetbe véletlenszerűen belelapozva kaotikus látvány fogadott. A zsúfoltság itt is érződik. Rengeteg a szereplő, rengeteg a helyszín, mindez azonban nagy gondossággal lett megrajzolva. A testek arányosak, a tekintetek kifejezőek és az első benyomásaim ellenére, olvasva teljesen követhetőek maradtak a panelek. A fények használata külön említést érdemel. 

Összegzés

Hogy érdekes volt-e? Igen, mindenképpen. A koncepció ötletes, a történet fordulatos és kiszámíthatatlan. Arra a kérdésre viszont hogy jó olvasmány volt-e, nem tudnék igennel felelni. Mivel sok a helyszín és sok a szereplő – és mindenki magánakciókba kezd – eléggé csapongónak hat ez a nagyjából 150 oldal. Bár el kell ismerni, a karakterek egyéni akciói és a rejtély, hogy ki mozgatja valójában a szálakat, tényleg lekötötték a figyelmem.
A helyesírási és gépelési hibákat továbbra sem sikerül javítania a hazai kiadónak, pedig egy helyesírás ellenőrzővel felvértezett szövegszerkesztő, és egy utólagos elolvasás nagyot lendítene a köteteik megítélésén. 

Összességében a jó alapötlet és a tetszetős rajzok ellenére sem hagyott mély nyomot bennem, de a "Mi lett volna ha..." jellegű történetek kedvelői és az Igazság Ligája rajongók bátran tegyenek vele egy próbát.