Joker ütődött kedvese szólókarrierbe kezd. Nem teljesen önként jut erre az elhatározásra, de néhány balul sikerült kitérő sem szegi kedvét. Elhatározza hogy kirabol egy gothami milliárdost. Kitaláljátok melyiket?

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Karl Kesel
Rajzolta:	Terry Dodson, Craig Rousseau
Eredeti kiadás:	Harley Quinn 1-7, 2000-2001
Hazai kiadás:	Eaglemoss, 2017

Bevezető

A női szuperhősök száma a képregényekben viszonylag alacsony. A női bűnözőké még alacsonyabb, az olyan női bűnözőké akik saját sorozatot kapnak meg kifejezetten ritka – mondhatni egyáltalán nem jellemző. Harley karaktere rendhagyó utat járt be abból a szempontból, hogy előbb szerepelt képernyőn mint képregényben. A Batman animációs sorozatban bukkant fel a 90-es években és annyira megtetszett a rajongóknak, hogy bekerült a képregényes univerzumba, majd a 2000-es évek elején önálló füzetet is kapott. Ennek az első hét részét tartalmazza a Prelűdök és kop-kop viccek címre keresztelt kötet. A hét összefüggő rész négy logikailag különálló fejezetre bontható, amik tulajdonképpen a személyiségfejlődésének az állomásai.
De mit lehet kihozni szólóban egy olyan karakterből, akit alapvetően a Joker iránt érzett rajongása definiál?

Történet

Mivel ez Harley Quinn önálló kötete, talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az első fejezet a Mr. J-től való elszakadásról szól. Kiderül, hogy Harley - noha bármit megtenne szeretett Pudingjáért - nem csupán egy szerelmes rajongó, hanem képes kiállni magáért.
A második sztoriban Kétarc mellé szegődik, ahol alaposan próbára teszik az olvasó türelmét a szóvicceikkel. Ez eleinte szórakoztató és egész kreatív, de néhány oldal után baromi fárasztóvá válik. Ebben a történetben viszont már másokért is kiáll. Innen egy pizsipartin keresztül vezet az út az önállósodáshoz. A harmadik felvonásban Quinntett néven saját bandát toboroz és már ő használ másokat a saját céljai érdekében, végül pedig megmutatja, hogy nálánál nagyobb kaliberű szereplőket is képes manipulálni. 

Az írás átgondolt, jól felépített, a karakterhez illő helyszínekkel és cselekménnyel, ami több szálon fut. Harley ámokfutásának hátterében ugyanis nyomozás indul a személyiségének, motivációinak feltárására. Ez a nyomozós szál sincs túlkomolykodva, de ad egy kis mélységet a történetnek. Tetszett, ahogy időnként előbújik a buta bohóc álcája alól a nagyon is tudatos és számító énje. Bár nincsenek nagyratörő céljai, igazi túlélő aki a legszorultabb helyzetből is képes kicsúszni. 
Egyedül az erőltetett feminista vonalat nem tudtam hova tenni. Miközben Harley nőként egy férfiak által dominált "szakmában", gothami bandavezérként próbál szerencsét,  erős és önálló karakterré érik. A többi női szereplővel egyetemben rendre felülmúlják a férfiakat. Ezt nem győzi hangsúlyozni a kötet, emellett mégiscsak sztereotip női jellemvonásokat mutat be és a rajzok is kifejezetten szexisták. Nem tudom mi volt ezzel az alkotók szándéka. Kíváncsi lennék a női olvasók véleményére, hogy nekik ez mennyire jött be. 

Rajz

A rajzolópáros alapos munkát végzett. A főbb szereplők jobban kidolgozottak, a statiszták kevésbé, de nincsenek elnagyolt panelek. A női idomokra nagy hangsúlyt fektettek, részletesek és persze túlzóak. A pizsipartin – talán némi öniróniával – többek között épp az implantátumokról folyik a csevegés.
Harley mimikája gazdag, tekintete és arckifejezése beszédes, a mozgása iszonyú dinamikus. Volt olyan pillanat amikor elgondolkodtam azon, hogy mióta tud repülni. Alig akad olyan momentum a könyvben amikor két lábbal áll a földön. Átvitt értelemben és szó szerint is. Folyton ugrál, cikázik, nem lehet panelek közé zárni és egyetlen mondatot sem tud végigmondani a talajszint közelében. 

Összegzés

Sztoriban, rajzban, hangvételben azt nyújtja amit el lehet várni egy ilyen képregénytől. Egyben a hét füzetnyi tartalom elég intenzív, időnként fárasztó élmény. Sok a szereplő, sok a történés. Többszöri nekifutásra sikerült csak végigolvasni, de mindenképpen érdemes volt. Aki hozzám hasonlóan nem birkózik meg vele egyben, annak érdemes a fentebb taglalt 4 részre bontani.

A fordítás külön említést érdemel. Harley Rébusszal és Kétarccal folytatott szócsatái nagyon jól sikerültek. Ha az utolsó két oldalt lehagyták volna a kötet szerkesztői, egy lezárt fejezettel kerek egészet alkotna a kiadvány, így viszont nyitva maradt a történet. Szívesen olvasnám a folytatást, amiből úgy sejtem sokkal többet megismerhetnénk Harley Quinn személyiségéből.