Egy kapszula landol Metropolis közepén, fedélzetén egy fiúval. Superman mindent elkövet, hogy magához vegye a gyermeket mert gyanítja, hogy ő is kriptoni. Gyanúja hamar beigazolódik. A fiú valóban kriptoni, de nem a Kriptonról származik. A Fantomzónában született és nem jött egyedül. 

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Geoff Johns, Richard Donner
Rajzolta:	Adam Kubert
Eredeti kiadás:	Action Comics #844–847, 851 Action Comics Annual #11
Hazai kiadás:	Eaglemoss, 2017

Bevezető

Soha nem rajongtam különösebben Supermanért, de mivel önálló történetben legalább 20 éve nem jelent meg Magyarországon, kíváncsian vettem kézbe a kötetet. Arra gondoltam, jó Superman történetet írni nem lehet könnyű. A karakter túlságosan nagy erővel bír. Nehéz lehet olyan történetbe illeszteni, olyan ellenféllel szembeállítani aki kihívást jelent számára, mégsem borítja fel a DC univerzum rendjét. A Geoff Johns és Richard Donner (az első Superman film és a Halálos Fegyver filmek rendezője) által írt, Amerikában 2006-2008 között kiadott történet márpedig a jobb Superman sztorik közé tartozik. Ezt támasztja alá, hogy film, egész estés animáció és két képregény is készült már belőle. Ettől függetlenül elvárások és előítéletek nélkül láttam neki elolvasni. 

Történet

A történet igazából mindent megad ami ahhoz kell, hogy önmagában élvezhető legyen és betekintést nyújtson a karakter életébe. Kapunk egy kis eredettörténetet, kriptoni történelmet, meglepő szövetségeket és éles szócsatát Lex Luthorral. Ez utóbbi talán a képregény legjobb része. A történet jól felépített, humor és dráma jól keveredik benne, csak egy problémám van vele: Kezdettől fogva sejthető, hogy tét nélküli. Superman család utáni vágya a fő motívum, amivel nagyon szerettek volna valamiféle érzelmet, leginkább sajnálatot kiváltani az olvasóból, de nálam nem jártak sikerrel. Mivel a végkifejlet nem hoz magával semmilyen következményt, nincs hatással a szereplők további életére, így az egész egy kissé súlytalan. Az acélembert sem sikerült megkedveltetnie velem. A karakterek közül számomra Luthor a történet legjobb, legszimpatikusabb karaktere. Motivációi érthetők és világosak. Superman viszont szuperhősnek is ugyanolyan bárgyú, mint a civil alteregója. 

Rajz

A borítókép csalóka. A képregényben ennél sokkal jobb rajzok vannak, általában ez fordítva szokott lenni. Tovább megyek: Szerintem a kötet legerősebb pontja a rajzolás. Nem is konkrétan az ábrázolásra gondolok, hanem a látásmódra. A kamerakezelésre, ha lehet ilyet egy képregény esetében mondani. Talán Donner keze van a dologban, de nagyon filmes hatású. Jól használja a dupla oldalakat és egyedi látószögekből mutatja a történéseket. Biztosan elő fogom még venni a közeljövőben csak amiatt, hogy a képeket átlapozzam. 

Összegzés

Azzal együtt, hogy két bekezdéssel ezelőtt nem lelkesedtem érte igazán, nem volt ám ez rossz. Átütően jó sem, hogy évtizedeken át filmeket kelljen belőle forgatni, de ha valaki Superman történetet keres, ezt jó szívvel tudnám ajánlani. A hazai kiadás minősége kiváló, a látványvilág, a poénok, Luthor karaktere és a csaták tetszettek. A történetből úgy érzem többet ki lehetett volna hozni. Ha bármiféle változást hozott volna valamelyik szereplő életében, most egy remek történetről számolnék be, de ez így csak egy átlagos epizód marad. Számomra a rajzok miatt marad emlékezetes.