Batman egy idegen űrhajót talál a gothami öbölben. Utasa egy fiatal lány, aki Superman minden képességét birtokolja. Állítása szerint a Kriptonról érkezett, de Batmannek rossz előérzete van.

Kiadó:	DC Comics
Írta:	Jeph Loeb
Rajzolta:	Michael Turner
Eredeti kiadás:	Superman/Batman #8-13. 2004
Hazai kiadás:	Képes Kiadó, 2008
	Eaglemoss, 2017

Történet

A feltűnően vékonyka könyv a Superman/Batman képregénysorozat 8-13. részeit tartalmazza, ami a Közellenségek közvetlen folytatása. A sztori önmagában is élvezhető, de ott veszi fel a fonalat ahol a Közellenségek befejeződött. Hőseink elhárították a Földet fenyegető kriptonitmeteort, ám a meteorral egy vendég is érkezett: Supergirl. Batman talál rá az óceán fenekén és kezdettől fogva gyanakvással szemléli a lányt, aki Superman képességeivel rendelkezik és kriptoniul beszél. Elmondása szerint Kara Zor El-nek hívják, Superman rokona és hasonló módon jutott el a Földre, mint a nagy kék cserkész. Supermannek ennyi elég is hogy pártfogásába vegye a lányt, de Batman szerint fenyegetést jelent és legszívesebben elzárná. Mielőtt azonban igazán konfliktus alakulhatna ki kettejük között, egy harmadik fél is szemet vet a jövevényre. 

A kötet lényegében ugyanazt nyújtja mint az előzménye, csak színvonalasabban. Könnyed, akciódús történet, kis humorral, vagány rajzokkal. Továbbra is párhuzamosan látjuk a két főhős gondolatait, ami - tekintve hogy két ennyire eltérő személyiségről van szó - még egy ilyen nem túl acélos történetet is fel tud dobni, vagy legalábbis időnként képes mosolyt csalni az olvasó arcára. 
A két címszereplő mellett Csodanőnek (Wonder Woman) és Nagy Bardának jut több-kevesebb szerep. Utóbbi a Harley Quinn kötetből lehet ismerős. Batmant azért külön kiemelném, akinek mind az ábrázolása, párbeszédei, gondolkodásmódja nagyszerűen sikerültek. A könyv minden emlékezetes momentuma hozzá köthető. Zárkózott, bizalmatlan, könyörtelenül számító és mindig egy lépéssel előbbre jár mint a társai. 

– Miért nem bízol bennem?
– Mert ennyire kétségbeesetten vágysz rá.

Rajz

A rajzok kidolgozottak, kevésbé szögletesek mint az előzményben. A fények és a mozgás ábrázolása lenyűgözőek. A két főszereplő eséllyel pályázna a Mr. Olimpia címre, a hölgyek pedig mintha egy plasztikai sebészet referenciaanyagából léptek volna elő. Egyedül Supergirl lóg ki egy kicsit a sorból, de ő sem a kosármérete miatt. Eleinte egy elcseszett mangafigurának tűnik a hatalmas boci szemeivel, továbbá a sok alulöltözött női szereplő között ő felöltözve is úgy néz ki mint egy ribanc a háta közepéig felhúzott tangájával. Mentségére szóljon, hogy Lois öltözteti. De ez csak egy kis kötekedés részemről, valójában nagyon tetszettek a rajzok. Többször visszalapoztam olvasás közben újra megnézni egy-egy panelt. 

Összegzés

A gyenge Közellenségek után sikerült szintet lépni. Rajzban is, cselekményben is felülmúlja az előzményt. A sztori nem nagy szám, de nem is kell hogy mindig az legyen. A karaktereket remekül ábrázolja: Superman végtelenül jóhiszemű, Batman pedig kemény mint a kád széle. Minden tekintetben azt nyújtja amit várok egy ilyen képregénytől. Könnyed, szórakoztató és látványos. Korosztálytól függetlenül mindenkinek ajánlható aki szereti a szuperhős műfajt. Nálam egy 8-ast ért.