A M-nap után - amikor a Föld mutánsainak 90%-a elveszítette képességeit - Jamie Madrox, a Többszörös Ember egy vetélkedőben 1 millió dollárt nyer amiből nyomozóirodát alapít. Maga mellé veszi barátait és korábbi csapattársait, a Mutánsvilágból ismert Layla Miller pedig különösebb invitálás nélkül egyszerűen csak beköltözik a csapathoz. 

Kiadó:	MARVEL
Írta:	Peter David
Rajzolta:	Ryan Sook, Dennis Calero
Eredeti kiadás:	X-Factor #1-6, 2005
Hazai kiadás:	Kingpin, 2017

Bevezető

Az X-faktor tagjai amolyan másodvonalbeli mutánsok. Nem kifejezetten szuperhősök, nem akarják megváltani a világot, csak együtt akarnak élni a képességeikkel. Nem vezérli őket semmiféle magasztos eszme vagy felelősségtudat. Ennek oka talán a személyiségjegyeikben keresendő. Madrox, a saját erejétől tart. Nem képes kontrollálni a másolatait, akik a személyiségének egy-egy kivetülése. Szirén alkoholista, Rahne bigottan vallásos és meglehetősen aggresszív, Monet egy beképzelt picsa - saját magán kívül nem nagyon izgatja más, Rictornak pedig az M-nap óta nincsenek képességei. 

Mindig is szerettem az ilyen hétköznapibb, földhözragadtabb részét a Marvel univerzumnak. Ettől teljes, hogy a világmegmentésen - és Rozsomákon meg Pókemberen - túl is van benne élet. Nem csak a felhőkarcolók tetején, hanem lent az utcákon is.
Peter Davidnek sikerül ami keveseknek szokott: Bemutat egy frissen formálódó csapatot úgy, hogy minden karakterre minőségi párbeszédek jutnak. Nem csak közhelyeket és unalomig ismételt frázisokat puffogtatnak, hogy "a karmaim adamantiumból vannak és mindent átvágnak". Mindenki személyisége kidomborodik még ha a tulajdonságaik nem is feltétlenül megnyerőek. 

Történet

A történet közvetlenül a Mutánsvilág eseményei után játszódik. Az emberek és a képességeiket vesztett mutánsok között tapintható a feszültség, akik külön negyedben, Mutánsvárosban élnek. Rendszeresek a tettlegességig fajuló tüntetések. A tucatnyi hősön kívül – akik az eseményeket előidézték a Mutánsvilág I-II. kötetekben – senki nem tudja mi történt, mindenki válaszokat akar. Madrox nyomozóirodát alapít, hogy kiderítse a rejtélyt, és ami emellett egyfajta helyi rendfenntartó szervként is működik. 

A kötet hamar beszippant. Olvastatja magát, elgondolkodtat, megnevettet és meglep. Ezt mind tudja, ráadásul többször egymás után. Ez nem a szokásos Marvel féle tömegverekedés, inkább egy rejtélyes krimihez hasonlítanám ami a felnőttebb olvasókat célozza. A B kategóriás szereplőgárda ellenére, a fő események árnyékában tud szórakoztató lenni. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. 

Rajz

A rajzok egyszerűek de korszerűek, az arckifejezések kifejezőek. A tus erős, színekből kevés van és sötétek, a részletek árnyékba borulnak. Ez így leírva nem hangzik túl jól, de egyáltalán nem vesz el a képregény élvezetéből. Mindenképpen hozzátesz azzal, ahogy kiszolgálja ezt a régi krimikbe illő, borongós hangulatot. 

Formátum

Bár nem olvastam az eredetit, a fordítást-beírást illetően nem találtam kivetnivalót. Ezúttal még a kötet kis méretét sem tudom felróni hátránynak, mert ennél a történetnél nem számít. Itt nem a látványon és az akción van a hangsúly. Pozitívumként kell említeni a dokumentációt is, ami segít elhelyezni a történetet és bemutatja a főbb szereplőket. Ami mégis lehúzza a pontszámot kissé az a borító és a nyomdai kivitelezés. Túl fényes a papír. Valószínűleg ennek a következménye, hogy túl sok a festék, amiből pedig következik a kifejezetten kellemetlen szag és az összeragadt lapok. Az újságárusnál csukott szemmel megtalálnám a Kingpin kiadványait, szagról. Levéve a polcról a képregény teljesen merev volt, meg kellett törni, amire ropogással válaszolt. Össze volt ragadva az egész. Belelapozva óvatosan külön kellett választani a még összeragadt lapokat, lecsekkolni, hogy nem sérült e meg sehol és csak ezután lehet menni vele a pénztárhoz. 

Összegzés

Az írás kiváló. A rajzok jól szolgálják ki a történetet, de biztosan nem amiatt marad emlékezetes. Magasabb pontszámot is kaphatott volna egy szebb borítóval, igényesebb formátumban, de sajnos nem önálló kötetként jelenik meg. Hivatalosan a Marvel+ különszáma. A borítóról lemaradt a kötet címe és az alkotók neve. Helyette a Marvel+ és a különszám feliratok dominálnak. Kár ezekért a külsőségekért, de ezzel együtt tizenvalahány éves kortól mindenkinek ajánlott aki szeretne egy komolyabb hangvételű, mégis humorral átszőtt Marvel sztorit olvasni.